2019. május 24., péntek

Hullámtörés

Élt egy zenész, akire dalai és tettei alapján nagyon felnéztem, példaértékűnek tartottam. Szövegei, jótékonykodásai mindig ösztönöztek, ha rossz kedvem volt, jó irányba tereltek morálisan (is). Nem egyszer azt hangsúlyoztam, a Heal the world című számát kötelezővé kellene tenni az iskolákban, annyira szépen meg van fogalmazva, és a hangszerelés is gyönyörű. Igen, Michael Jackson-ról van szó. Majd jött a botránya, a legfrissebb, az HBO dokumentumfilmjének köszönhetően, és nem csalódott lettem, hanem mérges. Utálom a pénz szagra ugró embereket, arról nem is beszélve, ha ennek érdekében másokat is eltipornak. Ennek az egész ügynek ilyen szaga volt. Nem telt el sok idő és arra jutottam, Jacko bűnös, legalábbis nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy nem az. Undorító dolgokat tett. Mégis védelmébe szálltam, mert egy beteg ember volt, aki nem tehetett arról, hogy szexuális abbúzust követett el gyerekeken. Valószínűleg azért alakulhatott ki nála ez a fajta vonzalom, mert őt is megerőszakolták és még verték is kiskorában. Ezzel le is zártam magamban, így nem tudott meginogni a heroizált sztárról alkotott képem.
Pár nappal utána, és azóta is gyakran morfondírozom a témán, és rengetegszer szólal meg egy-egy sláger a vádlottól rádióban, Spotify-on, munkában stb. Van valami, ami közös az utóbb említett napokban és a mostaniakban: zavar, ha őt hallom énekelni.

2019. május 18., szombat

Kézfogás

Legutóbb akkor írtam, mikor fejembe szállt némi alkohol. Ígértem, hogy másnap jelentkezem. Volt "másnap", jó hogy nem jelentkeztem. Most megint ittam. Újra írok. Ma egy réteshúzó versenyen voltam Felvidéken, Vásárúton. Találkoztam jó Barátokkal, jól esett. Mindig így érzem, ha velük együtt vagyok, evidens. Most este viszont kezet fogtam a tömegben olyan gyerekkori, sőt, tinédzserkori (ex)barátommal is, kivel már évek óta nem tartjuk a kapcsolatot. Igen, volt valami ebben a kacifántos múltban, ami miatt eltávolodtunk. Megható lett mégis ez a pillanat, pedig maximum azt mondtunk egymásnak ,,Szevasz''. Itt nem csak egy szó született, hanem olyan köszönés, mi felkavart bennem 20 évnyi barátságot. Rám szakadt annyi emlék, hogy csak győztem felfogni. Elérzékenyültem, nevettem, és még sírtam is egyszerre, belül. Mp.3 hatás. Sűrű, de jó. Tetszett, tetszik a dallama, most is.

2016. augusztus 22., hétfő

szorosan

"Kérem, hagyják el a szerelvényt, és erre figyelmeztessék utastársaikat is!"
4-es metró Kelenföld
ajtók nyíltak huzat vitte kezemből
lógatva óvott virág illatát
bágyadt várakozók unalmába
enyhén díszített forrását
instant örömüknek szál rózsa szirmait
két színnel festette meg a július
alap bordóhoz kevert 1/3 narancssárgát
vagy inkább karamellt
nem találkoztam eddig ilyen kombinációval
nekem is tetszett
gondoltam egy nőnek pláne fog
ki más érdemelne olyan szépet
mit azelőtt én sem láttam mint
Te kit egy hete nem
ez az egy hét hiányod ott ölelt meg
mindkettőnket szorosan elindult újra
egy metró türelmetlenkedőivel
mi maradtunk végállomásunkban




hirdetés

könyvlap illatú
wunder-baum kapható
szűkebb spektrumban



2016. július 7., csütörtök

"igen"

most azt az ujjad nézem megint
melyet én tettem olyan boldoggá
amilyenné engem tesz ha ránézek
legalábbis ezt láttam rajta aznap
ami ugyanúgy indult körülbelül mint a többi
számodra
míg én ötleteket kerestem fejemben
fejemen kívül napos délelötben vagy nemis
sütött a Nap csak úgy éreztem
hogy ezt a kört gyűrűt
ami akár a végtelen jelképe is lehet
ez esetben nekünk különösen
milyen körülmények között
illesszem illeszthessem mint koronát kezed
azon ujjára mellyel már régóta szemeztem
akkoriban még nem gondoltam
egy ujjal való újboli szemezés ennyire mosolygóssá
elégedetté tud tenni a jövőben
jövőnkben