2014. február 22., szombat

Bor, mámor, szerelem

Szombat este, bor, ágy... nem hasonlítanám egy mortal kombat menet pörgéséhez, inkább a harmónia-portál öleléséhez. Ilyenkor jó érezni, ahogy a párna hidege alkalmi párra lelt hátam melegében és lassan eltűnik hópelyhe annak instant-hepijében... A fürdőből hallatszó kádcsap, mint mini-Niagara zakatol, a víz pedig ellepi a barátnőt, oly finom hablepellel a tetején, melytől még a zuhanyrózsa is kivirágzik az éjben. Egy ezt követő fogmosás-salsából tudom, hogy az est nem lesz rest 5 percen belül beterelni Őt, hogy a mámor illatos szerelmével keveredve emeljen ki a mából...

2014. február 14., péntek

Éden énem

Napfény cseppek, selyem kegyelem,
dörgölődő rügyek, öröm sejtelem,
üde szél pengeti a halk húrt,
madár csőre hozza erre az új hírt.

Liliom térség, sors nyugalom,
édeni szépség, kolibri uralom,
hal hadak örök friss erővel,
Napra tapadva pörgök az idővel.

2014. február 12., szerda

Pozitív ív

Pozitívan izzítani a napot az fontos, és tudni hogy az így gondolkodni ideje mindig: a pont most. Mivel a majd, a mindjárt s a nem tudok, a nem lehet, szíriai vegyszerekkel tölthetik meg a fejedet. A pesszimizmus pedig, ha régóta pásztázza tested-lelked oroszlánjának birodalmát, Szimba elfogja hagyni benned a szimbiózis almát. Fújj élénk tájkép-greffet hangulatodra reggelente, melytől nem leszel félénk napközben, ha rád dudál a stressz, és lefekvéskor nyugodt szívvel bökheted ki a lámpát, miközben álmaid burjánzásához keresed az azúrkék rámpát.

2014. február 11., kedd

Csend

A csend rejtekhely,
cseppnyi bölcselet,
mesteri-kehely
végtelen mélységgel,
szótlan szövet,
zajtalan zsenge zene,
legtágabb állam,
politikátlan palota,
nyelved hamuja alatt a Nap,
Weöres Sándor-i létra
alsó s felső foka,
őt őrzi minden tanítvány foga,
mint
terebélyes éjjelek
halk,
lényeges terepét,
hangoknak takaró
s rezzenéstelen párna,
rend,
életünk pihe alakú mintája:
a csend.



2014. február 10., hétfő

Regenerált degenerált

Mai semmittevés tanulsága: ha mindennap egy új faliújság, akkor nem jó, ha csak olyan elemek lógnak rajta estére, melyek értéktelen könnyedségét lefújja a visszaemlékezés sóhaja.

Hozzá kell tenni - persze nem mindenkit  megelőzve egy áruGázban a mozgólépcső legaljára állva, ezáltal lassacskán feljebb jutva, kerepelővel a kézben azt kiabálva: HEY, ITT EGY EMBER BETEGsick, SAJNÁLJ! - csak úgy finoman, a szomorú gondolathoz ugyan idomulva, de azért picit oldva: gyógyulás volt a mai cél. Így hozzátoldva végül is egy kis idő múlva rá kell jönnöm, nem kell önnönmagamra pipának lennem, mivel ha csak részlegesen is, de regenerálódtam, tehát kipipálhatom a hétfői feladatok toplistáját a laptopomon, és eldobom a gondolatot, miszerint degenerálódtam.

Létkérdések

Arcunk
eloszlik
a vízfelszínben,
mégis pancsolok
medencényi időmben.
Van-e aranytengerbe vezető létra,
vagy csak véres csúszda volt?
Kacsázunk-e androgün angyalokkal
égi tóban,
vagy elnyel a lefolyó?

Urbán lámpás

Csöves találta hosszú csikk
általi öröm 
roppant össze a tűz-űrben
(mert meggyújtja azt
az életgyúró)
pár percre bánatot
emberi állatnak,
ekkor 
buszmegálló körül
a Blahán
akár
gonosz démonok is
várhatnak.

2014. február 9., vasárnap

Impresszió, ékszer, reggel

1
Boldogság leheletére libbenő függöny,
Nyarunk szellőjétől gördülő öröm-gyöngyök.

2
Álmom álmodat karolja,
s a csillagokból sző ékszert
alvó pillantásod
hajnali nyakára.

3
Homlokomra
szád csókoljon
Rád lelő reggelt,
haj-ormodra
ujjam simít
ölelő rendet.

Ön bizalom?

Az első lépések megtételénél egy valami biztosan át tudja itatni soraimat: az önbizalomhiány (bár inkább leitatni, melynek hatására az eredmény, egy olyan szemelvény, melyet az önbizalom kihány). Ezt elkerülni egy antifélelem-kérelemmel lehet, amit ha a nagy Önbizalom rendszergazda elé posztolok, az jobb esetben belájkolja, oszt megosztja a lélek-méreg tanács többi agg tagjával is. Ez azért fontos, mert az Önbizalom nem tud maga dönteni, kell hozzá a félelmekből álló tanács meggyőzése is, általuk lehet megőrizni ugyanis (mint a Vanish mosószerrel a foltmentességet) a határozott határozatot, miszerint: jó az, amit az Önbizalom érez, hosszú távra is lehet akceptálni, nem kell miatta többé őket feleslegesen becibálni. Így lesz ebből a kezdetleges fél elemből egy teljes elem, és nem érzem azt, hogy a szavak születésének helye egy rideg verem, ahonnan még át kell szállítani egy inkubátorba a betűfüzért, hogy csak később átmelegedve érezze, Ő boldog, bátor s nem link csecsemő, bizony van értelme születésének, mégpedig bővebben: mások gondolatainak megszínezése.



2014. február 8., szombat

intro-véna

Blogba ballagok mától én is (legalábbis próbálok), hogy blogba oldjam gondolataim, lehet nem is csak oldani fogom, hanem ráadásul (ha ebből az is kisül) trükközve tükrözni ideáik (mert biztos átöltöznek mire eljutnak idáig), fűszerezni ízüket, billentyű-babrálással éreztetni mézüket vagy vészüket. Na de nem szeretnék rímekkel fárasztani-árasztani senkit, mert még rám támad egy rím-eretnek, hogy sok lesz ennyi kezdő keretnek.

Csak még annyit, tényleg nem többet (ettől talán nem lesz fejedben többlet): üdv., pacsi, erősennnnnnnnnnnnmegszorított brutális-virtuális kézfogás Neked ki olvasod a sorokat (ha csak egyszer is)!