ebben a korban az egyén ha szerelmét
szájával posztolja az éter falára
nem férfi
ebben a porban a férfi (pl.én) ha szerelmét
nyilvánosan bejelöli életének képén
nem ember
mégis bevállalom (mint Csernus)
igaz csak kis cserje vagyok a Földön
nem egekig érő cédrus
melynek lombjai közt Csontváry ecsetvonásai
rezegtetik a színek harmonikus harmonikáját
de nem vagyok magányos
elásott velőscsont
melyre tán már az a kutya se vevő most
mert
bennem úszó felhőkön világítanak mint lézer az éjben
kedvesem hipotalamusz-pezsgőt pezsdítő
hepihipóval a kézben hip-hip hurrázó
csontig örömöt burjánzó
(instant-szelfi mentes)
mégis olykor Zen csendes
emlékeinek örök barlangrajzai
