körforgás

lekapcsolod a Napot
bedugod a csillagokat az elosztóba
látványukon osztozzunk mindannyian
nem kell ennél több estére
esetleg egy szál cigi
de az meg káros
a világ is
akkor mégis rágyújtok
elszívom hétfői napom
hamuvá alakítom
majd bedobom a közös gyűjtőbe
talán egyszer újra körbeér
és újra elszívhatom
mikor megint csodálkozom a gangon
egy csendes éjszakai
csillag hangon

Plérsztéjsön

két pléjsztéjsön konzol várja vissza ujjaink
a játék közbeni nevetések
vagy káromkodások
fűszerezték jing-jangként
virtuális útjaink
jó erre visszagondolni olykor
biztos ezért csalogatnak ők is gombjaikhoz
szaglásszák szerelmünk illatát
elmentik maguknak memóriakártyára
majd betöltik ha nem vagyunk otthon
betöltik velünk világukat
és tovább várják
hogy végig vigyük a pályát
az égig
(közhely de ott érzed magad
és plérsztéjsön-térbe szeretnének
érni majd élni konzoljaink is)

Léleköltöztető

Ülök búsan könyvek közt a raktárban,
mégis jó itt,
nyugalom, egyedüllét, miegymás,
pedig mennyi ember gondolata
dől szorosan párja hátának
a búk-gerincek által,
olyanok mint a részegek,
pedig Ők bódítják elménk
szó-házipálinkáikkal
-mik új ismereteket itatnak
képzeletünkbe iktatva-
dobáljuk be a mondat-feleseket,
majd magasba mászunk,
egészen a szerzők mellé kuporodunk,
s ettől a szesztől szervezetünk több lesz,
kupónt kaptunk, hogy úgy gondolkodjunk, mint a kingek,
Hamvas, Radnóti, Dallos vagy Hawking
- most kitéptem egy hajszálat, kényszer,
de nő helyette sok száz másik,
amíg majd lapozom éppen,
szemeimmel hallgatva soraik-
amelyik szimpatikus, azt be is költöztetem magamba, van elég szoba,
így öltöztetem lelkem,
csak beleszeretek egypár szóba.

Békés éjszakai ék

párna párája
fej-termemben az álom:
nyugalom-felhő

Természetes természetellenes

netező mókus
tölti le a makk-appot:
betevő-hekker

Fekete-fehér is színezné a Földet

(haiku)
pandákat őriz
minden bátor bambusz
Te pedig bambulsz

A lé levén csak lecsúszol a létrán

Pénzért Anyád is?
Puszilnád zöld hasát is?
(Lé-tra)gédia.

A versbarát nyugtatója

Szív-sav könnyzápor
szimulál esőt köréd.
Űzd versláb-lávval!

Télszelidítő

Játszva a hópelyhekkel
nincs hideg,
mosolyom kergeti őket
bohéman,
visszakacsintanak
s annyit susognak:
- Na látod, a világ barátod!
Öleld át leghidegebb teled,
ha van szíved,
megolvad a jégtakaró,
párájában megnyugtatóan látható
életed értékeinek
rejtett gyűjteménye.

Édeni miliő nő ha egymásnak vagyunk az Ő

és belépsz Vele a legszebb kertbe

hol almák gondtalanul fényezik fájuknak levelét jelenlétetektől

és nem is tudjátok feleleveníteni mi is volt a kerítésen kívül

ki dobálta lelketekbe a fejben összegyűrés sorsára jutó elektronikus leveleit

és beszívjátok a madár gyűlések csiripelését

minden hangjegyet hagytok beivódni a füleitek csigalépcsőin lévő kottákba

és körbenéztek mint a megnyugvó újszülött

miközben fogjátok párotok kezét melyben a véráramok már egymásba csobognak

és semmi nyoma a szmogos utcákon bóklászó bánatnak

mely annyiszor kísért át az úton mikor nem érdekelt ha el is üt az autó

és vállatokra száll pár liliom illatú napsugár

hogy elmesélje itt minden állat szelíd csak simogatásra vár

és felhőkből hajtogattok a másiknak origamit

majd közös emlékeitek polcára helyezitek támasznak nehogy valaha leessenek

és rájöttök hogy ez a kert miattatok nőtt

azonos forrású szívdobbanásaitok nyomkodták ki a föld alól az éden életet körétek:

azt hiszem ez a szerelem

szimbi(h)ózis

hópelyheken sznó-
bordozó napsugarak:
felleg-poros sport

ám hányin it

(haiku)
mekire váltó
vasárnapi húsleves:
debilúció

Jóindulat-bonbon

Az egyik csillagról serceg
A kis herceg őszinte tekintete.
Elképzelem, mit kérdezne, ha visszatérne:
- Ti miért ölitek, miért nem ölelitek egymást?
Csak pislogna könnycseppbe mártott,
pipogya, de (ártatlan) rózsakertet pátyoló mosolyával.
Próbálnám megválaszolni a koszt
az égi bálban állónak:
Tökéletesen tudom,
hogy nem vagyok (vagyunk) tökéletesek.
Minden hiba viszont, nem annyi mint pár ima,
melyekkel azt sutyiban kitörlöm,
mint dilit-szteppel a pár perce bepötyögött,
következőnek hitt helyes teksztet.
Érni kell évi tapasztalatunk napfény-panírjában,
s nem félni, mint teszkós alma zárt vitamin-radírban.
Így lehet csak zamatosabb a manír,
mit majd majszolok, ha megkóstolom
egy másik élő jóindulat-bonbonját.
(majd szólok, ne vegye elő otrombán)

(S)potrohosan elegáns

(haiku)
puha pihékkel
hullahoppozó méh-lány
potroh-hastáncos

Trópusi hideg ellen

(haiku)
patakból iszik
két papagáj szerelmet:
láv-szomj apadás

Félelemfalatok előnye

akácmézbe mártom a Holdam
(édesítem mázzal az éjt),
megszórom ártatlan, vanília ízű csillagokkal,
és amorf formákká szaggatva falatozom,
még van időm virradatig,
sőt, ha nem tömöm örömmel görcsös gyomromba,
el sem jön a Nap-ásítás,
fényviszony-másítás,
melyben iszonyatosan jó érzés hangulatomra tetoválni
a hajnal megannyi árnyalatát,
mert ilyenkor egy halvány, tétova kifestő vagyok,
színem csatornába mosta az esti eső,
szedem össze lapjaim,
mit a vihar sofőrje a szél
(periférikus látásába se beengedve),
ki-ki tépett belőlem, kussot lengetve a rendnek,
de mire elkezdi feldolgozni szervezetlen szervezetem
az ég-boltos megédesített péksüteményét,
újra bújhatnak festői kontúrokat keresve
belém a régi tekintetek,
vagy csak ott hagyhatnak önmagamat
lapozva egyedül a tetőn,
mert már nem fél elem vagyok, hanem félelemmentes:
egész