sztrít hárt

csókok utáni
mély levegővételem
lebegő utcán

könnyek

esőcseppekkel
találkozó könnyeim:
rokonok talán

fekete-fehér Pongó pingál

mandalát színez
ma dalmata hisz' belül
tarka dalban ül

színes requiem egy katica-feleségért

fűszálakra festi szerelme képét
esti katica buszmegálló sarkán
erezet rezeg nem tré portréért: 
pollen-festmény (kerete: sár a padkán)

majd csaholó utolsó járat perce
hull mellé s tol éjre csillagokat
nyugalomért itt stoppoló ujjperce:
bogár-impresszionizmus csalogat

előbújik Hold öle e szeánszhoz
átvilágít holt zöld arcot (múzsa él)
hajnalig pettyes ártiszt már nem fél

művész-kúra repíti vissza múltba
ott újra épít virágszirom házat
illat-mázban párja gyermeket áztat

boRdogság

vörösbor mossa
örömpartra kedvem most
vérsejt alak: szív

szív-érlelŐ (mamiku, avagy anyáknapi haiku)

szereteted szőtt
szív mintát szemembe hogy
úgy lásson mint Te

szabadulnék

halálvágyamat
hallgatva ölel az ágy:
fríjórmájnd agy?

hol nem ütöm meg
fejem korlátomban (is)
ha elcsúszom bent

metamorfózis

hókristályról néz
fájdalmam beleolvad
fehér békébe