Jé, egy virágminta Barátnőm takaróján. Ne, a háttérben bevándorol agyamba pár szó a hírtévé migráns problémáiból. Már sok ebből. Estére meg tényleg. Az igazat úgysem tudom meg. Főleg most. Segíteni kell, nem hinni a médiának, pont. Ezért, mint egy felhőt, hagyom gyülemleni a csatorna mondatait. Néha rám hull egy-egy csepp. Ja, és miből lesz kifizetve az a csekk, csekkem, csekkünk, majd reggel lecsekkolom. Most csí legyen. Zsuzsi csi-chill már mellettem. Rajta nő pár virág, amit hangulatom esőcseppeivel tovább öntözök. Nini, már nagyobb, mint én. Bár az én egyéniségemnél sok minden nagyobb. Lehet liliputi. Lényeg, hogy ha csak erre koncentrálok, ahogy emelkednek a virágok fölém, úgy csökken az eső itt bennem. Szürreális-kontraszt, mely gyógyít. "akkora mértéket ölt a bevándorlók száma". Újabb felhő, sebaj ez az este ilyen évszakot teremt. Minden évszaknak megvan a szépsége. Koss füllhallgató - szemem radarja pittyant, mikor rátekintettem -, a kedvencem, imádom, hogy jól szól benne a mély hang, is. Bedugom a laptopomba, és hip-hop kész az esernyőm. Szpotifáj, chill zene, és nincs mi fáj.
Körülbelül 10 percig bogoztam a füllhalgató zsinórját, szerintem már ez is elvett olyan szintű enerdzsit, hogy kicsit ellazuljak.
Esernyő kinyitva, szemem behunyva. Nem chill lett, inkább egy melódikus, electro zene, N'to: Time. Isteni. Benne fekszem, Zsuzsi virágai alatt, csilingelnek a dallamok, láthatatlan, csak füllel tapasztalható, megfizethetetlen érzés ("minden másra ott a...", de unom mondat), amit ad, még az ágy és az agy is puhább, ettől most minden ok.
