öko

a Hold befújt
egy felhőt
a nappaliba.
lesepertem róla
a szmogot.
a növekedési
és nöi hormont.
a permetet.
s rengetek szintetikus
elemet.
minek legyenek ezek
az otthonomban?
így már maradhat.

de hisz kint is
az otthonom van.
sőt.

Isten kedvenc fotója

este. mikor fekszünk.
egymással szemben a kanapén.
tükörképei vagyunk érzéseinknek.
indirekt érzékelem, villog a Duna tévé.
hullám jeléből kibukik
a jacht, amin képzeljük magunk.
megfordulsz. hozzám bújsz.
trükköz tükörképünk. négyzetre emel
belsőleg. ez most belső leg.
ahogy átölelsz. a hajad. az a sok.
az a jó illatú. neked még a hagymád is az.
s minden hajszálán egy szó: szeretlek.
e pillanatban semmilyen sampon
sem lenne képes ezt a lefolyóba oldani.
képpé égnék veled. hívj elő minket, Uram!

szeretet

legerősebb izmodból jön.
szegycsont festegető.
átjár, hogy átjárhasson. máshoz.
testetlen testépítő is. vagyis alkotó.
elfogultan nem válogat.
lét-elem. mely nem merül le.
maximum rosszul van betéve
az irányítódba.

fű szer

zöld borostás föld.
nő a tavaszi szőrzet.
majd hőfok old szpájszt.

"a könyv az érték"

Betűk. Szavak. Mondatok. Szövegek. Könyvek. Gyertek csak, gyertek! Annyira szeretek olvasni, viszont azt vettem észre, hogy az emberek legnagyobb része manapság már nem szívesen vesz a kezébe regényt, verses kötetet, sötöbö. Sok mindent veszítenek.

Én mióta megtanultam az ábécét, valahogy mindig is magaménak éreztem a könyveket. Bár nem olvasok gyorsan (csak, ha muszáj). :)

Körülbelül 8 éves lehettem, mikor egy balatoni nyaraláson azt mondtam Anyukámnak, hogy vegye meg nekem a strandon árult, rövidített Aladdint, mert „a könyv az érték”. Ekkor még jót nevettek rajtam barátnőjével, hogy mennyire aranyos vagyok, és hogy honnan szedhetek kis gombafrizurás kobakommal ilyen mondatokat.

Lehet, már akkor elültettem a litera-magot magamban, mert azóta Hyperion fává nőtt bennem ez az „érték” szó. Bár volt egy jó pár éves kilengésem a bulizós korszakomban, mikor viszonylag keveset olvastam – hiába, fiatalság, bolondság -, de a gimis éveim után visszatértem a lapok illatának miliőjébe.

Nem szeretnék abba belemenni, hogy mit érdemes olvasni, hiszen evidens, hogy ez egy (bár inkább több) szubjektív szempont. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mindenki meg tudja találni a számára megfelelő könyvet, ha akarja és egy kis időt fordít rá. Inkább csak azt mutatnám be, hogy miért érdemes. Hátha többen kedvet kaptok hozzá.

Megannyi oka van annak, hogy szeretek olvasni. Nálam a legfontosabb a stílus. Egy vers vagy prózai mű számomra akkor magával ragadó, ha elbűvölően van megfogalmazva. Ennek köszönhetően csodálatos ízesítéssel jutnak el mások gondolatai az agyamba. Ez mögött még, ha mély vagy szórakoztató mondanivaló is van, az a tökély. További elemei a leírt, nyomtatott szavakhoz való vonzódásomnak az, hogy olyan világokban járhatok és olyan emberré, szereplővé válhatok, ahová másképp nem jutnék el, nem lehetnék másképp az a személy, ebből kifolyólag nem szerezhetnék az ő lehetőségei általi élményeket sem. Itt hozzáfűzném, hogy legjobban azokat a regényeket, novellákat kedvelem melyek főszereplője fiú vagy férfi. Ez nem hímsovinizmus. Szó sincs róla. Csupán jobban bele tudom ez által élni magam a történetbe, mivel szeretek úgy olvasni, hogy a főszereplő én vagyok. Természetesen nem csak verseket és prózát lapozom, hanem egy másik csoportot a szak- és ismeretterjesztő könyveket is. Az előbbiek lévén főleg kikapcsolódni tudok – bár hasznos információkat is szerzek a legtöbből – az utóbbi típusokból pedig jobban megérthetem mi is az, ami körülöttem zajlik. Mint egy nagy gyerek, aki még mindig a miértekre keresi a válaszokat. A szókincsem pedig csak bővül és bővül, és ettől is csak kisembernek érezhetem magam.

Több Barátomat is megkérdeztem, miért szeretnek olvasni. A válaszokból kiderül, hasonló véleményen vannak, mint én, de még kiegészítették elgondolkodtató, építőjellegű feleletekkel is kérdőjelemet:

„Szeretek olvasni mert egy másik világba repít, el tudja feledtetni a mindennapi stresszt. A fantáziára erőteljesen hatással van: állandó mozgásban tartja azt. Varázslatos érzés olvasni valamit a szemeddel és az elméddel elképzelni azt. Néha egy-egy mondat közt csak becsukom a szemem. Gyönyörű a magyar nyelv és olyan szavakat olvasok, amik tényleg elbűvölően szépek, imádom az anyanyelvem.“

„ Azért szeretek, mert elképzelem a storyt és új gondolatokat ébreszt“

„Olyan, mint a felfedezés, új világokat fedezünk fel. Frissen tartja az elmét. Bővül a szókincs. Olyan esztétikai élményt nyújt, mint semmi más, mert aktiválja a képzeletet. Új információk és új szemszögek megismerése (tanulás). Inspiráló hatás. Elvonulás a hétköznapokból és kikapcsolódás. Segít az önmegismerésben, közelebb visz a világ működésének megértéséhez,  árnyaltabbá válik a világról alkotott képed. Szellemi értékek kutatása.“

Természetesen a mai világban van egy fő oka annak is, hogy miért nem szeretünk még olykor mi szó-faló egyének sem olvasni. Ez pedig az időhiány. A munkaidők tarkasága miatt kevés szabad része van a napnak. Estére pedig már fáradt az agy. Továbbá akik lassan olvasnak - mint én -, könnyen rá is unnak pár nap után a műre, ha nagyon hosszú. De szerintem azért ezeket lehet orvosolni. Szóval csak annyit tudok, tudunk tanácsolni:

Tágítsd az elméd, hogy édes és sűrű legyen ami benne van, mint a méz! Így örömmel fogadják majd cseppjeid, ha mások előtt felnyitod a csuprod.

illúzió-építők

fantás dobozból
hajtogat kamillát
a város labirintusának
faunja.
megszagolja.
remény szagú.
öntöznie nem kell.
szaga narancs aroma.
pléh pofát vág hozzá.
nem örül neki.
viszont elmosolyintja magát.
rájön, hogy olyan, mint ha
a posztmodern kis herceg
bolyogna bolygóján.
csak neki van ez a virága.
gyártása ipari.
tömeges.
de ha fantáziadúsan belegondol,
a legillatosabb kamilla.
fajin faunnak látja a virág is őt.
kis hercegét.
a két képzelet határán ülnek.
hol csobog még egy kis
"aranykori töredék".
bágyadtan ábrándoznak.
tökéletes helyen vannak.
részegítő utó-pia
szállt fejükbe.

míg a külvilág lerágja magáról
az utolsó elő sejteket is.