2016. január 17., vasárnap

szelfiporTRÉ

kattintok napi egy-kettőt.
önbizalom-gyűjtögetőt.
fontos, ha mosolygok.
a mosógép előtt.
a fürdőben is villan a tükör.
ezért akár földön is mászom.
instant öröm bárhol.
csak gyűljön a lájkom.
érte mindent megteszek.
ha nincs is értelme?
találok ki hesteget.
vicceset. szerintem az.
és igenis fontos. ismétlem.
mindenki kíváncsi rám naponta.
megmutatom, mennyit változtam.
hisz valakinek egy élet a pár óra.




tolerancia

Isten álld meg ma,
hogy rá nézz. Bár bal sorban
ki tép: víg magyar.



dec. 24. (kibővített, végleges verzió)

Rosé boros üveghez dörgölőzik
a füstölő lehelete,
keresi az ízét,
rossz, hogy koros ünnep örömét ölte meg az idő, én sem találom a mézét.
Hallgatok valami kortárs hangszerelésbe áztatott karácsonyi cd-t,
talán jazz,
talán alter,
de csak felcsesz,
mint kőműves a maltert.
Minden mű, csak muszájból van, szinte.
Hó helyett már a pénz ropog.
"ó, kell még valami kurva ajándékot vennem"- mondta egy tanár múlt héten.
El ég kurta falatként tenyeremben
az érték, amit egykor éreztem Veled kapcsolatban dec.24.
Vajon lesz-e olyan kor
melyben zöldebb a fád,
mint a cuppogó fogoly ponty,
melyet őriz csempe rácsos vizében
a kád?
A kérdőjelek is csak pislognak bizonytalanul.
Mégis kellemes vagy.
Egy benzinkút melleti játszótérre hasonlítasz.
Szmogos, urbán kötelező móka.
De akikkel játszom azok elfeledtetik,
mi is van a csúszdán túl ma.




a szobakutya bánata

vaú! aú! ú...
úgy kimennék már. vaú!
va... valóságba.
itt semmi inger. vaú!
va... valami kell. új szag.
új tér. hogy miért?
az útér. itt csak parkett.
vaú. aú! ú...
údeszépnájkipár. nem
rághatom? jó ég! vaú!
vaú... nalom. rég.